Az elmúlt napokban nagy visszhangot váltottak ki térképek: itthon egy párt támogatottságát, a betelepülést helyi rendelettel korlátozó önkormányzatok, harmincmillós régi térkép, míg a világban a háborúk és konfliktusok kartográfiai ábrázolásai. Ezek a példák világosan mutatják: a térképek nem pusztán a földrajzi helyeket ábrázolják, hanem erőteljes társadalmi és politikai üzenetek hordozói. Ha meg akarjuk érteni, miért váltak a térképek mindig is a meggyőzés és a hatalom eszközeivé, érdemes visszatekintenünk a 19. századra — arra a korszakra, amikor a térképkiadás Magyarországon is a mindennapok részévé vált, elérve az iskolásokat éppúgy, mint a döntéshozókat.

 

Ebbe az izgalmas világba vezeti be az olvasót Török Zsolt Győző új kötete, Kogutowicz. A boldog békeidők atlasza, amely a polgári térképkiadás megalapítójával, Kogutowicz Manóval folytatott képzeletbeli beszélgetéseken keresztül formájában tárja fel a magyar térképészet fénykorát. A szerző — az ELTE docense és az MFT Térképészeti Szakosztályának elnöke, nemzetközileg elismert térképtörténész és szakmai szervezetek vezetője — saját kutatásaira támaszkodva mesél a térképek rejtett történeteiről és társadalmi hatásáról.

A könyv nemcsak a tudomány iránt érdeklődő olvasókat szólítja meg, hanem mindazokat, akik szeretnék megérteni, hogyan formálják a térképek ma is gondolkodásunkat, döntéseinket és a világképünket.