Enyedi György 1930-ban született Budapesten. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1953-ban szerzett közgazdász oklevelet, majd 1957-ig oktatott is az intézményben. 1955-től 1960-ig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen dolgozott tanárként. 1960-ban került az MTA Földrajztudományi Kutatócsoportjához. Az annak jogutódjaként 1967-ben megalakuló MTA Földrajztudományi Kutatóintézet munkatársa, 1960-tól osztályvezetője, 1962 és 1972 között igazgató-helyettese, 1974-től tudományos főmunkatársa, 1978 és 1983 között osztályvezetője. 1984-től 1992-ig az MTA Regionális Kutatások Központja főigazgatója, majd 1991-től kutatóprofesszora. Közben több rangos felsőoktatási intézményben is oktatott: 1962-től a Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen, 1972-től 1974-ig a Montpellier-i Egyetemen, 1985 és 1990 között a Janus Pannonius Tudomány Egyetemen, 1990-től pedig az ELTE-n.

     Enyedi György 1962-ben szerezte meg a földrajztudományok kandidátusa címet, 1975-ben pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1990-ben rendes tagjává választották. 1999-től 2002-ig az MTA alelnöki posztját töltötte be. 1984 és 1992 között a Nemzetközi Földrajzi Unió (IGU) alelnöke. 1982-től a Société Géographique, 1983-tól a Royal Geographical Society tiszteleti tagja. 1994-97-ben az Országos Környezetvédelmi Bizottság, 1995-98-ban az Országos Területfejlesztési Tanács tagja, 1998 és 1999 között pedig az OTKA alelnöke volt.

     Kimagasló munkáját számtalan kitüntetéssel, egyebek mellett az Akadémiai-Díjjal és a Széchenyi-díjjal ismerték el.

     Enyedi György temetéséről később intézkednek.