Okavango, Zambézi, Timbuktu, Nanyuki, Kilimandzsáró. Kisdiákként még csak a földrajzi atlaszból ízlelgettük e különös hangzású, dallamosan csengő, titokzatos neveket. Vad bennszülöttekről álmodtunk, pálmafákról és sziklás zuhatagokról, elefántokról és oroszlánokról, akárcsak Hemingway öreg halásza. És felnőttként is vágytunk arra, hogy egyszer mi is csalódhassunk a denaturált Afrikában, megérinthessük A Kilimandzsáró havát, gondtalanul kóborolhassunk sivatagon és vadonban, megkeressük Elza kölykeit és rátaláljunk a gorillákra a ködben, esténként Afrikai tábortüzeknél melegedjünk, és legyen egy farmunk Afrikában.... Ki ne álmodott volna még arról, hogy egyszer a valóságban is eljut a szafárik földjére. Valahol mindenki az ősi, érintetlen Afrikát keresi, ahol a krokodiloktól és vízilovaktól hemzsegő folyókon való csónakázás, a végeláthatatlan sorokban vonuló vadállatok látványa, a nomád pásztorokkal vagy a vadászó-gyűjtögető törzsekkel történő személyes találkozás ugyanazt az életérzést kelti bennünk, mint egykor felfedező/vadász elődeinkben: a kaland, a kihívás, a romantika, az újdonság, a felfedezés – az egyszeri, megismételhetetlen élmény érzését. Vajon létezik-e még az ősi, „érintetlen” Afrika?

A előadó az elmúlt 35 évben  több mint félszáz alkalommal járt a fekete kontinensen. A vetített képes előadáson legérdekesebb expedíciós és túravezetői kalandjait osztja meg a hallgatósággal.