A Magyar Földrajzi Társaság közel 150 éves könyvtára a hazai geográfus társadalom és hazánk egyedülálló kincse, kulturális örökség.

Könyvtárunk olyan könyvészeti és térképészeti értéket képvisel, amely nemcsak a hazai, de a nemzetközi geográfia számára is különleges értékkel bír. Társaságunk 1872-es alapításával szinte egy időben kezdődött az adományokból és cserékből létrejövő gyűjtemény könyvtárrá formálódni. Hivatásos és képzett könyvtárosok azonban nem mindig álltak a gyűjtemény „rendelkezésére”. A kb. 80–100 ezer kötetes muzeális értékű gyűjtemény már a XVII. századtól kezdődően tartalmaz műveket.

A könyvtár gyűjtőköre kiterjed a geográfia témájában megjelent összes kiadványra. A gyűjtemény, a több mint 140 éves fennállása alatt aján­dé­kozás, ha­gya­ték, illetve kiterjedt kiadványcsere tevékenység folytán gyarapodott. A Társaság a két világháború közötti időszakban több mint 200 kiadványcserés kapcsolattal ren­del­ke­zett öt kontinens földrajzi társaságaival.

A Magyar Földrajzi Társaság közhasznú tevékenysége, hogy minden érdeklődő számára nyilvános könyvtárat, térképtárat és levéltárat, valamint kézirattárat tart fenn. Könyvtári állományára alapozva, közhasznú tevékenységéhez tartozik földrajztanárok továbbképzése, nyilvános tudományos és ismeretterjesztő rendezvények szervezése. Előadásokat, vándorgyűléseket, tanulmányutakat, valamint konferenciákat, kiállításokat és szakvitákat szervez, közreműködésével segíti a magyarországi földrajzoktatást. Tanulmányi versenyeket szervez, támogat, tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokat ad ki.

A könyvtár jelenleg folyóirat-, térkép-, és könyvállományból, valamint irattári/levéltári anyagból tevődik össze. Ezek mellett számottevő digitális dokumentum, aprónyomtatvány, fénykép és diafilm is őrzi a Társaság történetét.

Könyvtártörténet

A könyvtár történetének első 60 évét Dubovitz István a Társaság legendás könyv­tárosa foglalta össze leghitelesebben kögyűlési beszámolójában. Álljon itt néhány idézet az 1934 évi beszámolójából:

„Könyvtárunk története szorosan összefügg Társaságunk történetével és mindig híven visszatükrözi annak anyagi helyzetét. A könyvtár alapjait Déchy Mór dr. nagy­nevű kutatónk és akkori választmányi tagunk vetette meg az 1873. évben 43 kötetre menő ajándékával. Ehhez járult még mások adománya, úgyhogy a könyvtár állo­mánya az első év végén 51 kötetre és 15 füzetre rúgott. Az 1873. év végével a "Földrajzi Közlemények" I. évfolyama befejezést nyert és választmányunk elér­ke­zett­nek látta az időt a külföldi rokon társulatok mintájára a csereviszony megindítására. Ettől kezdve az adomány és a csere lett az a két legfőbb forrás, amelyből a könyvtár táplálkozott és még ma is táplálkozik.

A csere kezdetben igen nehezen indult meg. Ennek legfőbb oka az idegennyelvű ki­vonat hiánya volt, mert enélkül a külföld folyóiratunkat alig használhatta. Ezt a hiányt igyekezettt pótolni Társaságunk, amikor 1882-ben megindította az „Abrégé” c. mellékletet. Ez 1909-ben önálló folyóirattá alakult át. Hatása alatt a cserések száma már az 1883. évben 36-ra, 4 év múlva pedig 74-re emelkedett. Sajnos, az ezután követ­kező időkről hiányoznak az adatok, de azt hiszem nem nagyon tévedek, ha a cserések számát a világháború kitörése évében már 200-ra teszem. A háború alatt külföldi összeköttetéseink megszakadtak, úgyhogy 1922 tavaszán, amikor a könyvtár kezelését átvettem, már csak 26 volt a cserések száma. Ekkor elér­ke­zettnek láttuk az időt arra, hogy a megszakadt kapcsolatokat újra felvegyük. Kérő leveleink nem maradtak hatástalanul. Az év végére már 58-ra emelkedett a cserések száma. Közü­lük sokan nemcsak megindították a cserét, de a háború alatt elmaradt kiadvá­nya­in­kat is megküldötték. Ettől az évtől  kezdve ez a szám ismét örvendetesen emelkedik, úgyhogy az elmúlt év végén már 175-re rúgott. Ha nem is értük el egészen a bé­ke­beli számot, nem is maradtunk el sokkal mögötte.

Könyvtárunk gyarapításának másik forrása az ajándékozás volt. Ez alkalommal is a legnagyobb hála hangján kell megemlékeznünk mindazokról, akik könyvtárunkat bármilyen szerény mértékben is gyarapították.

A könyvtár több ízben hagyaték útján is szaporodott. 1894-ben Szabó József dr. egyetemi tanár könyveket és folyóiratokat, 1909-ben Hanusz István térképeket, 1913-ban Vámbéry Ármin dr. könyveket és folyóiratokat, 1909-ben Hopp Ferenc köny­veket, folyóiratokat, térképeket és szekrényeket hagyott a Társaságra. 1927-ben Ha­vass Rezső dr. tiszteletbeli elnökünk könyvtárát Társaságunkra hagyta, ez azon­ban egyenlőre az özvegy birtokában maradt. Társaságunk nemesszívű jóte­vőinek em­lékét kegyelettel ápoljuk.

Másik módja volt a könyvtár fejlesztésének az ismertetésre szánt földrajzi tárgyú kiadványok megszerzése. Állandó és éber figyelemmel kísérjük a hazai és külföldi földrajzi irodalmat és igyekszünk annak legfontosabb termékeit könyvtárunk számára lehetőleg díjtalanul megszerezni.

A könyvtár vétel útján csak igen szerény mértékben gyarapodott, mert a Társaság anyagi helyzete a nagyobb arányú beszerzést sohasem tette lehetővé. A könyvtárra előirányzott összeget egypár nélkülözhetetlen szakfolyóirat előfizetése és néhány kö­tet beköttetésének költsége teljesen kimerítették. A helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az elmúlt 60 esztendő leforgása alatt Társaságunk a mai érték­re átszámítva csak 13.887 P 39 f-t költött a könyvtárra s ennek az összegnek a nagyobbik fele is kötésre és könyvtári felszerelésekre ment. Ezt bizonyítja az a hi­he­tet­lennek látszó tény, hogy az egész mai állományból mindössze 155 kötet könyv és folyóirat, 2 atlasz és 2 térkép, tehát az egész állománynak alig 1%-a származik vé­tel­ből.  Ennek pedig az a magyarázata, hogy Társaságunk bevételeinek legnagyobb ré­szét mindig a kiadványok emésztették fel, mert az volt a törekvés, hogy minél többet nyújt­sunk tagjainknak és előfizetőinknek, a könyvtárnak mindig csak morzsák jutottak. Ilyen körülmények között a könyvtár tervszerű fejlesztéséről szó sem lehe­tett s ez a könyvtárunkon nagyon is meglátszik. Ez a panasz évről-évre megújul a könyv­tárosok jelentéseiben...”

A Társaság könyvtára sajnálatosan mindig is elhelyezési gondokkal küzdött, mint ahogy azt már Dubovitz István is leírta:

„Társaságunknak igen sok gondot okozott a lefolyt hat évtized alatt a könyvtár elhelyezése. Társaságunknak nem lévén állandó otthona, székháza, az elmúlt 60 év alatt 7 ízben volt kénytelen költözködni. Emiatt a könyvtár egyidőre mindig hasz­nál­ha­tatlan volt, de a sok költözködés sokat ártott a nagyobbrészt kötetlen könyveknek és folyóiratoknak is. A könyvtár 1875–1887-ig a főposta épületében  volt elhelyezve, ahol hervadhatatlan emlékű választmányi tagunk, Gervay Mihály postafőigazgató adott neki helyet. 1887–1889-ig a Magyar Tudományos Akadémia épületében a II. osztály titkárának szobályában, 1890–1898-ig egy része a budapesti kir. magyar tudományegyetem földrajzi intézetében, az újabb szerzemények pedig a Társaság akkori hivatali helyiségében előbb a Kerepesi (ma Rákóczi)-út 20. sz. alatt, majd a Csengeri-u. 54. sz. alatt volt elhelyezve. Az 1898. évben az egyetem földrajzi inté­ze­té­ben elhelyezett gyűjteményünk is költözködni volt kénytelen s a VIII. ker. Tavasz­mező-utcai áll. főgimnáziumban kapott ideiglenes helyet. Itt volt 1902-ig.

Nem csoda, ha ily körülmények között Havass Rezső dr. az 1900 évi elnöki meg­nyi­tójában így jellemzi könyvtárunk helyzetét: „Fájdalom, mai állapotában hozzá­fér­hetetlen”. Az 1902-1905. évek alatt a könyvtár az Erzsébet nöiskolában kapott helyet. Itt a két gyűjtemény újra egyesült. Az 1905. évben a Társaság könyvtára és titkári hivatala a régi képviselőház épületében, a VIII. ker., Sándor-utca 8. sz. alatt ismét az egyetem földrajzi intézetében helyeztetett el és a bölcsészetkari intézetek kiköltözése után is itt maradt. Végül az 1924. évben ugyanezen épület udvarra néző frontján nyert elhelyzést. Ma is itt áll.”

Álljon itt azok neve is, akik ajándékaikkal gyarapították a gyűj­te­ményt:

„Becses ajándékaikkal gyarapították könyvtárunkat a már említetteken kívül a m. kir. földművelésügyi minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kir. Magyar Természettudományi Társulat, a Magyar Fotogrammetriai Társaság, a Magyar Nem­zeti Szövetség, a Magyar kir. Központi Statisztikai Hivatal, a M. Kir. Posta­ve­zér­igaz­gatóság, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, az Első Dunagőzhajózási Tár­sa­ság, a M. kir. Folyam- és Tengerhajózási Rt., az „Ifjúság és Élet” szer­kesz­tő­sége, a Singer és Wolfner irod. int. Rt., a „Pesti Hírlap” kiadóhivatala, az Union Géogra­phique International titkársága, továbbá Bányai János, Bodor Antal dr., Burics László, Cholnoky Jenő dr., Ecsedi István dr., Fest Aladár, Fodor Ferenc dr., Geszti Lajos, Győrffy István dr., Halács Hedvig, Haltenberger Mihály dr., Kaán Károly, dr. Kadic Ottokárné, Kendoff Károly, Márton Béla dr.,  k. Nagy Zoltán dr., Pauer Arnold, Pécsi Albert dr., Temesy Győző dr., Thirring Lajos dr., Tonelli Sándor dr., Tulogdy János dr., Végh Kálmán Mátyás, Windisch Hilda, a külföldről pedig Dr., Jiri Král, Dr. Emm. de Margerie, Dott. Elio Migliorini és Dr. Ernst Tams urak és úrhölgyek. Fogadják mindnyájan nagybecsű ajándékaikért hálás köszönetünket.”

Dubovitz István könyvtárosi időszaka után ismét egy világháború következett, de a háború után újra gyarapodásnak indult az állomány. A háború előtti leltárkönyvek elérhetők, azonban digitalizálásuk csak részben történt meg. A háború utáni idő­szak­ban a kiadványok katalogizálása akadozott, az utóbbi két évtizedben pedig szinte teljesen elmaradt. Így a mindenkori könyvtárosok tapasztalatára és ismereteire ha­gyat­kozva, korlátozottan lehetett csak használni a könyvtárat. A jelenlegi, apasztás előtti állományt kb. 20.000 kötet könyvre, 2000 térképre és atlaszra, valamint 80. 000 folyóiratra becsüljük. A könyvtár gyűjtőkörének pontosítása megkezdődött, így az állomány selejtezés útján apasztható, ezt követően használhatóbbá, tehát értékesebbé válik a meglévő gyűjtemény. Az állomány – elhelyezése okán – szerencsére csak kis mértékben szennyeződött penésszel, de a por továbbra is nagy veszélyt jelent, mint ahogy az a mellékelt szakértői véleményben is olvasható.

Adományozók

Könyvállományunk közel háromnegyed része ajándékként került a könyvtár birtokába. Adományozóink a teljesség igénye nélkül: New York Public Library, Roland Bonaparte herceg, Hunfalvy János, Almásy László Ede, Hopp Ferenc, Déchy Mór (a könyvtár első bútorait is neki köszönheti), Tátrai Rúpert, Thirring Gusztáv, Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő, Vámbéry Ármin, Kogutowicz Manó.